You are here

Add new comment

Conviction

Hungarian
Body: 

Játék: Splinter Cell Conviction

Brand: Tom Clancy

Kiadó: Ubisoft, Ubisoft Montreal

Kiadás éve: 2010. június

Platform: XBOX 360

A Tom Clancy név a 90-es évek eleje óta a minőségi krimit jelenti nekem. Akkoriban futottam bele a Kokainháború regényébe és jegyeztem meg a nevét egy életre. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy milyen izgalmakat is tartalmaz egy Jack Ryan nevű történész életét követni. Sajnos, a sorozatot még nem olvastam teljesen, de amikkel találkoztam eddig rendkívüli élményt nyújtottak. Valamikor sok évvel ezelőtt olvastam a Szivárvány Hatos című regényt - valahol ott is van a polcomon -, amiből később sikeres játékokat csináltak.

Azt nem tudom, hogy erről a játékról vagy magáról a brandről mikor hallottam először. De abban biztos vagyok, hogy a Tom Clancy név alaposan felkeltette a kíváncsiságomat. Aztán úgy alakult, hogy kaptam egy xboxot és miután felfogtam, hogy van, szétnéztem, hogy mivel is tudok én játszani. Letöltöttem a demót és miután párszor belehaltam rájöttem, hogy ez a játék mocsokmód tetszik! Fontos tudni, hogy nem igazán rajongok az FPS és TPS játékokért. (Ezért van nagy esélye annak, hogy nem fogom a Halo sorozat egyik darabját sem megvenni.) Mindegyik olyan odamegyek és szétbaszok mindent és mindenkit kaptafára épül. Alig kell gondolkodni és kitalálni, hogy mit és azt hogyan érdemes. Sőt, pár órányi játék után ki is fejtettem Balázsnak, hogy ő "bemegy, lő és gondolkodik" elv szerint, míg én "odamegy, felderít - már ha lehet -, gondolkodik és lő" elv szerint játszom. Eszetlen öldöklés szaga van az egésznek.

Nos, ez a játék annak ellenére, hogy TPS nagyon bejött. Pontosan azért, mert gondolkodni kell és kitalálni a stratégiát. Maga a játék teljesen alkalmatlan arra, hogy két-három ellenféllel küzdjünk egyszerre. Lehetetlen olyan gyorsan irányítani xboxon. PC-n nem próbáltam és valószínűleg nem is fogom. Minden esetben vadászként be kell cserkészni az ellenség egy tagját - azért, hogy legyen kivégzésre lehetőség - vagy meg kell jelölni az áldozatokat és bevárni, hogy mindegyik lőtávon belül legyen. Akárhányszor mentem neki olyan eszetlen módon - ami egyébként elég jól működik a Borderlandsban - mindig halál lett a vége. A karakterünk 2-3 lövésnél többet nem "bír" ki.

Lopakodás

Ez a leglényegesebb pontja ennek a játéknak. Ezt kell jól alkalmazni, hogy vadász legyél és ne vad. Ahogy írtam fentebb is a játék irányítása nem alkalmas arra, hogy vakparaszt Rambo módjára menjünk aprítani az ellent. Az, hogy van-e esély arra, hogy meglát-e az ellenség vagy sem nagyon ötletesen van megjelenítve. Fekete-fehérré válik minden ha rejtve vagy előlük és színessé válik megint minden, ha felfedezhető vagy. Ez rohadtul bejött! Talán, egyszer-kétszer zavart pár pillanatig. Találkoztam olyan kritikával, ahol azt, hogy fekete-fehér lesz minden hátrányként rótták fel.

Az utolsó ismert tartózkodási hely jelölése is nagyon ötletes. Kiváló információt ad arra, hogy az ellenséget be tudjam cserkészni.

P.E.C Challenges

Ez a legszebb az egészben. Ahogy eléred ezeket a szinteket kapsz pontokat, amikkel tudod a saját fegyvereidet, kütyüidet fejleszteni. A fejlesztés alatt azt értem, hogy a racionalitás határai között marad minden. Nagyobb tár, pontosabb lesz a fegyver - például kap egy válltámaszt - vagy erősebb. De semmi irracionális. Az az előny, amit esetleg nyersz ezeken a fejlesztéseken kompenzálva lesz azzal, hogy az ellenfelek is többen lesznek vagy okosabbak, gyorsabbak ahogy halad előre a játék története.

Ezek a kihívások arra sarkallják a játékost, hogy mindent használjon ki, amit a játék tud. Ilyen például az, hogy az elvakított ellenfelet kell lelőni. Tárcsere és újrapróbálás nélkül kell egy pályát megcsinálni, vagy csak kézzel gyilkolni.

Mark and Execute

A Mark and Execute funkción leesett az állam! Nem csak azért, mert nagyon ötletes, hanem azért is, mert lehetőséget ad arra, hogy gyorsan iktassunk ki több ellenséget egyszerre. Illetve, áthidalja azt a problémát, hogy Sam Fisher egy nagyon magasan képzett katona, aki talán legnagyobb mestere szakmájának és azt, hogy a játékos, aki leül a géphez ismeretlen mélységű tudással rendelkezik fegyverhasználat terén. De ő akar a legnagyobb kommandós a világon és a játéktól jogosan el is várja ezt az élményt! Ebből a nagy különbségből adódik az kérdés, hogy hogyan adja meg a játék a játékosnak azt az érzést, hogy ő a profibb mindenkinél és ő a vadász nem pedig a vad? Azt gondolom, hogy a Mark and Execute pontosan ezt adja meg. Gyors, pontos, halálos - egy lövés, egy ellenfél és mindig fejlövés - és a karakterünk szerepéből látjuk mi történik. Ott van még az is, hogy a játék igyekszik megmutatni, hogy milyen a beszűkültté válik a látásunk, ha az adrenalin túlteng a szervezetünkben. Ilyenkor az adott - már csak 1-2 másodpercig élő - ellenségre fókuszál a kép és csak ő éles, minden más elmosódott.

Node, ahhoz hogy tudjuk használni a Mark and Execute funkciók először kézzel kell ölni. De ez nem akadálya annak, hogy megjelöljük a célpontokat és miután a kézzel gyilok megvolt lehet könyökölni az "Y" gombra, hogy haljon a többi is! Innentől kezdve lehet nagyon durva és látványos kombókat csinálni. El kellett telnie pár órának, hogy én is összerakjam fejben, hogy mit és hogyan is lehet. De a végén már a tetőn beesve egy ember halt meg kezek által és másik 4 pedig golyó által, megoldásaim voltak. Hasonló  megoldása lett a demónak is. Imádtam! A végén már "szépen" akartam csinálni a gyilkolást és nem gránáttal meg hosszú sorozatokkal az SMG-ből.

Külön ki kell emelni azt, hogy a kézzel gyilkolás is mennyire változatos. A kontrolleren csak egy "B" gombot kell nyomni ha "hatótávon" belül van az ellen, de attól függően, hogy állunk vagy éppen kétrét görnyedve lopakodunk más és más módon fog a kézzel gyilkolás történni. Van amikor egyszerűen csak reccs, és van amikor egy-két golyót is kap az emberünk. Van, amikor egyszerűen csak kirepül az ablakon a szerencsétlen.

Hangulat

A játék hangulata kiváló és a zenéje is teljesen jól illik az egész képbe.

Kütyük

Van belőlük pár és pontosan annyit tudnak, amennyit tudniuk kell. Ezek sem adnak irracionálisan nagy előnyt. Jól használhatóak, bár a gránát dobásával akadt némi problémám. De aztán arra gondoltam, hogy vajon a valóságban, ilyen helyzetben oda tudnám dobni pontosan, ahova én azt akarom?

Egyetlen egy dolog volt, ami zavart a kütyükkel kapcsolatban. Ha bedobok egy távirányítású aknát vagy egy kamerát az ellenség egy kis csoportjához, akkor azok miért nem veszik ezt észre? Miért nincsen itt egy olyan faktor, amire ügyelnem kellene, hogy még így is rejtve tudjak maradni? Gyanítom, hogy ettől is olyan nehéz lenne ez a játék, ami már gondot okozna.

Ellenségek

Nos, ők pontosan annyira okosak, hogy problémát okozzanak, de annyira nem is okosak, hogy kényelmetlenül nehéz lenne a játék. Nekem teljesen úgy tűnt, hogy jól megtalálták  a készítők ezt a szintet. Találtam egy-két olyan pontot, ahol nem sikerült teljesen jól megoldani az időzítést, de pár ilyen momemtum nem ront annyit a játékon, hogy soha többet ne akarjam elővenni és tolni bele pár órát. Egyelőre még nem játszottam végig a legnehezebb szinten, de nagyon várom, hogy milyen különbség lesz.

Az ellenségek esetében a játék nem esik abba a hibába, hogy az ellenség mindig ugyanazt a mozgást csinálja. Általában az utolsó ember csinál csak ilyet. A többi helyet változtat, változtatja az őrjárata útját, stb. De ebben az esetben inkább maradnak a kiszámítható szinten, mint a valamennyire képzett katona szintjén, akinek van tapasztalata és működnek az ösztönei. Itt is azt gondolom, hogy ez az a szint, ahol a játék még a nehéz de nagyon élvezhető szinten marad.

Összességében, ez a játék kiváló darab azoknak, akik imádják ezt a stílust. Azt gondolom továbbá, hogy a játékokban is sikerült ezzel a darabbal olyan minőségi szintet hozni a Ubisoftnak, amit a regények képviselnek a krimik között. Pár órás játék után barátoméknál néztük az X Faktort és azon gondolkodtam a műsor fényeit nézve, hogy milyen sorrendben lőném ki a fényeket, hogy árnyék legyen a rejtőzködéshez. Hasonló érzésem volt az Assassin's Creed közben is. Ott a Szegeden a Dómot látva gondoltam egyből arra, hogy hogyan is kellene erre felmászni.

Full HTML

  • Web page addresses and e-mail addresses turn into links automatically.
  • You can enable syntax highlighting of source code with the following tags: <code>, <blockcode>, <drupal6>, <java>, <javascript>, <php>, <python>, <ruby>. The supported tag styles are: <foo>, [foo].
  • Lines and paragraphs break automatically.

Plain text

  • No HTML tags allowed.
  • You can enable syntax highlighting of source code with the following tags: <code>, <blockcode>, <drupal6>, <java>, <javascript>, <php>, <python>, <ruby>. The supported tag styles are: <foo>, [foo].
  • Web page addresses and e-mail addresses turn into links automatically.
  • Lines and paragraphs break automatically.
CAPTCHA
This question is for testing whether you are a human visitor and to prevent automated spam submissions.
Image CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.