You are here

Miért váltottam munkahelyet?

A múlt héten kezdtem az új munkahelyemen és folyamatosan kaptam a kérdéseket, hogy miért váltottam. Itt az ideje, hogy le is írjam. A kérdés, hogy miért teszem ezt? Az egyik oka, hogy kaptam olyan visszajelzéseket, hogy nem mindenkinek ugyanazt mondtam el. Szeretném kijelenteni, hogy mindenkinek ugyanazt mondtam el, csak más szavakkal. Ehhez (is) értek. :) A másik ok, hogy ezt nekem is fel kell dolgozni, mert tanulnom kell a saját esetemből, hibáimból, hogy jó vagy jobb vezető lehessek. Az Astront nem akarom bántani, mert épp elég az nekik, hogy küzdenek a saját sikerükkel. A lentiek az én érzéseim és gondolataim. Ha valakinek nem tetszik, akkor ne olvassa.

Két oka volt ennek: nem találtam a helyemet és angolul akartam dolgozni.

Nem találtam a helyemet. Ez egy kicsit bonyolult dolog, mert ehhez érdemes engem ismerni, de ahhoz, hogy érthető legyen azoknak is, akik nem ismernek személyesen és régóta itt van egy kis magyarázat. Alapvetően olyan ember vagyok, aki szeret hatással lenni a környezetére. Nem vagyok szangvinikus, hogy mindig a középpontban legyek, de azt nagyon szeretem, ha a döntésekben részt veszek vagy megengedhetem magamnak azt, hogy ne vegyek részt a döntésekben. Röviden, tipikus kolerikus egy kis melankolikus vonásokkal.

Ebből adódóan nagyon szeretem ha feladatokat kapok és azokkal el tudok számolni, hogy megcsináltam. Azt még jobban szeretem, ha meg is kapom a kérdést, hogy "...mik a tapasztalataid?". Mondjuk azt, hogy ehhez hozzá voltam szokva és a Riteknél eltöltött pár évem vezetőként meg is mutatta, hogy mire vagyok képes. Az Astronnál nem kaptam meg azt, hogy kibontakoztassam a tudásomat. Megcsináltam az ISTQB - CTFL vizsgát és senki sem kérdezte meg, hogy ezzel a tudással milyen mértékben tudnák én hozzájárulni a cég sikeréhez. Amikor meg aknamunkával akartam elérni dolgokat folyamatosan lepattantam. Sajnos eljutottam oda, hogy már nem tudtam okot találni arra, hogy a főnökeim miért is nem hallgatnak meg. Eleinte azt hittem, hogy azért, mert bölcsész vagyok és nem érthetek én a nagy informatikus - műegyetemes okosok nagy tudásához. Egy idő után már ebben sem tudtam hinni és ott álltam és nem értettem, hogy mi a szösz van. A vezetőim miért nem vesznek észre? Mit tegyek azért, hogy észrevegyenek? Ez egy elég hisztis időszakom volt. Emlékszem, hogy volt olyan félig hisztis döntésem, hogy megcsinálok egy MSC programozóit, akkor hátha... De ez csak egy pillanatnyi döntés volt, mert nekem nem az az értékem, hogy tudok programozni. Egy idő után meg már nem is érdekelt, hogy elmondjam. A célom volt, hogy húzzak haza és ne legyek benn. Volt olyan időszak, amikor már direkt élveztem, hogy egy dolgok különbözően mondok el, akkor mennyire össze tudom zavarni őket. Sőt, elővettem a katonaságnál tanult alapelveket és azzal frocliztam a népet. Tudom, ez már szemétség a részemről, de valahogy nekem is meg kellett élnem a fájdalmamat.

Voltak olyan pillanatok, amikor azt vettem észre, hogy a cégnek fogalma sincsen arról, hogy mi áll az önéletrajzomban. Egy elejtett mondat kellett ahhoz, hogy megtudják azt az aprócska tényt, hogy csináltam ügyfélszolgálatot. De az érzelmi elszakadás pillanata az volt, amikor kaptam egy olyan kérést, hogy szerezzek már helyesírási teszteket az egyik kollega gyerekének, mert rossz a helyesírása a kölyöknek. Itt annyira meg voltam döbbenve, hogy se köpni, se nyelni nem tudtam, mert nem magyar szakra jártam, hanem könyvtárra. Szó szerint megdöbbentem azon, hogy hogyan engedhet meg magának egy vezető olyan dolgot, hogy nincsen tisztában azzal, hogy a munkatársa - akinek a vezetője, mit tanul, milyen egyetemre jár! A másik, hogy csak erre vagyok jó? Emlékszem, hogy ezután leültem és a naplómban szépen le is írtam, hogy el kell onnan húznom a fenébe.

Összefoglalva. Maga a cég nem rendelkezett olyan belső struktúrával, szokásokkal és kultúrával, amely azt kommunikálja a dolgozó felé, hogy neked itt helyed és szereped van. Sőt, fontos vagy! Arra már meg esély sem volt, hogy a személyes célok és a céges célok közötti átfedést megkeressük. A másik része az, hogy én nem tudtam ahhoz a céges kultúrához alkalmazkodni, ami volt. Ez az én hiányosságom.

A fenti résznek nagyon jó eredménye volt az, hogy át kellett gondolnom az egyén és a cég, szervezet kapcsolatát. Ennek eredménye, hogy a szakdolgozatomban szépen ki tudtam fejteni, hogy céges kultúrát hogyan lehet építeni. Ezért hálás vagyok az Astronnak. Nagyon sokkal hozzá tudott járulni a személyes fejlődésemhez és a jövőbéli sikereimhez.

Angolul akartam dolgozni. Abban, hogy tudok angolul nekem nagyon sok (~1 millió) pénzem van. Szeretném azt, ha ez szépen termelné nekem a pénzt. Ez egy befektetés, aminek kamatozni kell.

Undefined
Sayusi's tagcloud: 

Comments

Like