A tagadás és az emberi gondolkodás

A hétvégén megismertem egy embert és beszéltünk arról is, hogy mi egészséges és mi nem. Főleg kaja kapcsán jött elő. Este ha tehetem, akkor csak gyümölcsöt eszem. Erre ő azt mondta, hogy az nem egészséges. Én ezzel nem értek egyet és ki is fogom fejteni, hogy miért de egy kicsit később. A lényeg, hogy az ilyen "az  nem egészséges" kijelentések triggerelnek a fejemben dolgokat és elgondolkodom.

Először, miért nem törődök annyira azzal, hogy mi az egészséges táplálkozás és mi nem? A válasz egyszerű: nem érdekel. Abban hiszek, hogy a testem nagyon jól tudja, hogy mi az, amire szüksége van. Azért van az éhség érzet, mert kaja kell a szervezetemnek. Azért érzem, hogy jól esne egy adag töltött káposzta, egy alma vagy akár egy kis ropi, mert azokban van az, amire a szervezetemnek szüksége van. Ha ezekből eszem és elmúlik az éhségem, akkor abbahagyom az evést. Ennyi a recept. Nem kell semmilyen extra tudományos dolog, hogy tudjam mire van szükségem. Egyszerűen csak hallgatni kell a belső hangomra. Persze, az európai modern társadalmunk leszoktat arról, hogy figyeljünk a belső hangra és rászoktat az instant dolgokra, de 1-2 év alatt meg lehet szabadulni ezektől a triggerektől is. Nem mondom, hogy könnyű, mert függőek vagyunk elég sok dologtól, de azt sem mondom, hogy lehetetlen.

De nem értem azokat sem, akik annyira egészségesen táplálkoznak, hogy mi örömük van benne. Nem értem a motivációikat. Mi értelme van úgy élni 120 évet, hogy az örökös lemondással és kompromisszummal jár? Mi értelme van 120 évet szenvedni? Nekem a lemondás egy jó marhapöriről, egy pohár borról, egy szelet csokiról fáj és rohadtul utálom. Szeretem élvezni az életemet legyen az étel, ital, szex vagy sport vagy munka, vagy akármi. Ezek a dolgok azok, amik ez élet értelmét adják. Ezeken keresztül tudunk fejlődni, mert tudjuk, hogy szélsőségekbe visznek, de meg van a képességünk arra, hogy visszafogjuk magunkat. Vagy meg van a képességünk arra, hogy ha két napig dorbézoltunk, akkor rászánjunk egy hetet arra, hogy kitisztuljunk, kipihenjük magunkat és felállítsuk a harmóniát. Önuralom és felelősségteljes gondolkodás. Tudom, hogy minek mi a következménye. Én ezekből ezt tanulom, illetve tele vagyok egy nagy rakat nagyon jó élménnyel. :D

De boncoljuk csak tovább. Ha megkérdezek egy ilyen embert, hogy miért figyel akkurátusan a táplálkozására, akkor a válasz sok esetben, hogy azért, hogy egészséges legyek. Nekem ebben a válaszban ott van a "nem akarok beteg lenni". Kicsit lejjebb elmagyarázom, hogy az emberi elme miért nem tud mit kezdeni a negációval. Miért nem válaszolja valaki erre, hogy azért baszdmeg, mert nekem így jó! Ilyet még nem hallottam! :)

Másodsorban, miért nem szeretem a tényszerű kijelentéseket bizonyos területeken? Mert a világ változik. Mi, emberek, fejlődünk és semmi sem állandó. Röviden.

Harmadsorban, miért nem látom értelmét annak, hogy negálva fogalmazzuk meg a céljainkat? Amikor még sokat voltam a spirituláis környezetben, akkor megtanultam, hogy az emberi elme nem tud azzal mit kezdeni, hogy "nem akarom ezt", mert a tagadás számára értelmezhetetlen. Sokáig nem gondolkodtam azon, hogy hogyan áll ez össze és nem is érdekelt. Átalakítottam a gondolkodásomat, hogy pozitívan fogalmazzak meg célokat és kész. Egyébként a céljaim megvalósulnak, de közel sem biztos, hogy amiatt, mert nem negálva fogalmazom meg őket. De a hétvégi beszélgetésem elgondolkoztatott, hogy miért is nem tud az emberi elme ezzel a negálással mit kezdeni. Volt is alkalmam gondolkodni, mert éppen budira mentem, mint a legjobb elmélkedő helyek egyikére.

Szóval. Ami itt jön az az én gondolatom. Nem plagizáltam, de biztosan meg fogom tudni állapítani a későbbiek során, hogy melyik gondolat honnan eredeztethető, de ezzel most nem kívánok foglalkozni. Ha valakit ez sért, akkor kommenteljen és hamut szórok a fejemre, ha nagyon akarja. :)

Nos, az emberi elme azért van, hogy teremtsen. A képzelet gyártja azokat a képeket, gondolatokat, szituációkat, amelyek megvalósítására az elme bevet mindent, amilye csak van. Ha én az elmémnek azt mondom, hogy "azért eszek gyümölcsöt, mert nem akarok beteg lenni", akkor az elmének meg kell, hogy teremtse a betegséget, mert az a gondolat alapja. Az az, ami a viszonyítást képezi. Ha a betegség kész, akkor tudja, hogy mi az egészség. Ezt a fölösleges teremtést - ami a betegség, elkerülendő másképpen kell megfogalmazni, hogy miért eszem gyümölcsöt. Azért, mert attól egészséges vagyok és jól érzem magam. Ebben az esetben az elmének nem kell megteremtenie a betegséget, mint kiindulási pontot, hanem azzal kell törődnie, ami nekem az egészséget jelenti. Azzal kapcsolatban, hogy kinek mit jelent az egészség érdemes valami értelmes, negálástól mentes képpel rendelkezni. Ha maga az elképzelés nincsen, akkor szart se ér az egész, mert az elme nem tudja, hogy mi az, amit meg kell neki teremtenie.