Kommunikációs modellek

Az előző bejegyzéseimből látszik, hogy a szoftverfejlesztés az ami körül mozgok. Ez a terület az, amit nézek a kommunikáció szakon edzett elmémmel. Ez az, amit vizsgálok kommunikációs szempontok és nézőpontok szerint. Nem vagyok képzett programtervező sem szoftverfejlesztő (bár a névjegykártyámon ez áll :) ). Egyszerűen csak belecsöppentem ebbe a világba.

Ahhoz, hogy érthető legyen a nézőpontom el kell, hogy mondjak pár dolgot. Szükséges, hogy legyen egy olyan rendszerezett információhalmaz, amely segít megérteni azt, hogy mit miért írok, gondolok és cselekszem.

Középiskola negyedik osztályában volt az a gyönyörű, keményborítós nyelvtan könyv. Ennek a végében volt egy ábra, amely a kommunikációt írta le. Biztosan emlékeztek ti is. Adó, vevő, csatorna és visszacsatolás, stb. Ezt hívjuk Shannon - Weaver modellnek. Minden kommunikáció így működik. Csak az a kérdés, hogy mire koncentrálunk.

 
Shannon - Weaver kommunikációs modell

Tranzakciós modell

Az, ahogy gimiben tanultuk nagyon szép és nagyon jó, de nem váltja meg a világot és nem ad magyarázatot arra, hogy miért nem hatékony a kommunikáció. Egyetlen oka van ennek, ez a tranzakciós kommunikációs modell. A tranzakció átvitelt jelent. Elmondom és kész. A jó példa erre a levél feladása - megkapása - elolvasása. De egy párbeszédet nem lehet ezzel leírni. A másik kedvenc példám ehhez a nézőponthoz az "én leírtam, te meg tanulj meg olvasni" eset.
De hogy hozzak egy informatikus példát is. A TCP pontosan így működik. Csomag elmegy és ha megjött, hogy odaért, akkor küldöm a többit. (Azt, hogy a valóságban hogyan működik a TCP/IP most hagyjuk...).
Szóval, ha én, mint kommunikációs nagyokos odamegyek a munkatársamhoz és azt mondom neki, hogy kommunikációs problémák vannak, akkor néz rám, hogy mi a fittyfenéről beszélek én. Ő megtett mindent ami kell a kommunikációhoz. Leírta, elküldte és megkapta a visszaigazolást, hogy odaért a levél vagy kiállt, elmondta, nem aludt el senki és nem is ürült ki a terem és a végén mindenki bólogatott, amikor elhangzott a kérdés, hogy "Érthető voltam?". Hogy a fenébe ne bólogatna mindenki, amikor ki akarnak szabadulni az áporodott levegőjű monológról!
A fenti modell szerint "csak" ennyit kell tennie.
Érezhető, hogy itt valami nagyon nem kerek, ugye? A probléma lényege, hogy a modell arra figyel, hogy az átvitel történjen meg. Arra, hogy milyen kommunikációt befolyásoló tényezők vannak - nem a csatorna zavarra gondolok - nem fordít figyelmet. Kell valami más, ami magyarázatot arra, hogy miért nem hatékony a kommunikáció annak ellenére, hogy "én elmondtam" és "ő meg bólogatott".

Interakciós modell

Az interakciós modell az, ami válaszokkal képes szolgálni a problémákra. Maga a modell ugyanaz, mint a fenti esetben. Adó, vevő, csatorna és visszajelzés és hasonló okosságok. Csakhogy, a modell nem az átvitelre koncentrál, hanem a hatásra. Magát a kommunikációt olyan dolognak tekinti, amelyet a kommunikáció felek közösen hoznak létre aktívan. Nincsen aktív és passzív tagja a kommunikációnak. Két aktív tagja van. Két aktív és érző tagja van.
Hatás alatt azt értem, hogy az, amit én mondok neked milyen hatást vált ki benned. Itt ez a lényeg. Nem az a fontos, hogy én mit akarok elmondani, hanem az, hogy úgy mondjam el, hogy mit akarok, hogy te ennek hatására azt csináld, amit én szeretnék, hogy csináld. Kacifántos, mi? ;)

Vegyünk egy példát. Udvarlás. Ugye két esete lehet. Tényleg szép az a lány és tényleg szépnek tartom és tényleg ágyba akarom vinni. A másik eset, hogy konkrétan csak szexet akarok és nem szép az a lány és egyáltalán nem tartom szépnek. Mit teszek? Azt mondom neki, hogy szép és kedves és udvarolok, mint egy kisangyal, mert... Mert hát, na. ;) De a lényeg, hogy valamilyen hatással akarok lenni a lányra.

Vegyünk egy másik példát. Van egy projektünk, ami igencsak szoros határidővel bír. Az egyik munkatársunk a nagyon kevésből éppen komoly lelkiválságon megy keresztül és az önbizalma épphogy látja alulról a béka seggét. Mit teszek? Motiválom. Elmondom neki, hogy mennyire jó munkát végez és olyan hatással vagyok - vagy akarok lenni - rá, hogy azt tegye, amit én akarok. Itt is látható, hogy nem az a lényeg, hogy én mit akarok elmondani, hanem az, hogy a mondandómmal milyen hatást akarok kiváltani.

Vegyük a TCP/IP protokollunkat. A tranzaktív modellben a TCP csomag odaért és ennyi. Az interaktív modell szerint a gép értelmezi a TCP csomag tartalmát és attól függően dolgozza fel és írja ki a vinyóra a warezelt filmet, hogy mennyi olyan adat van benne, amelytől a gép jobban érzi magát. Abszurd nem? Szerintem nem, mert mi emberek így működünk. A gépek nem - egyelőre.

A fenti példákból is látszik, hogy nem a mondanivaló a cél, hanem a hatás. A lánynál a pásztorórát elérhetem azzal, hogy a kezemen pergetem a bömcsikulcsot, de elérhetem úgy is, hogy arról beszélek, hogy komoly kapcsolatot akarok és pont egy olyan lánnyal, mint ő.
A kollegámnál elérhetem a lelkiállapot megváltozását azzal, hogy ráordítok, hogy "Ugyan menjél már a büdös picsába a nyafival! Te tökös legény vagy!". De elérhetem azzal is, hogy elhívom kávézni és két óra alatt kiemelem a gödörből. Mindkét fenti esetben elérhetem a célomat azzal, hogy a mondanivalómat meghatározza az elérni kívánt cél.

Tehát, a kívánt hatás eléréséhez keresek eszközt.

Milyen eszközeim vannak?
Verbális és nem verbális kommunikációs eszközök.

A következő bejegyzéseimben ezeket az eszközöket fogom tárgyalni.