Már megint ez a barátság dolog...

Az egyik este volt egy beszélgetésem az egyik ismerősömmel a barátságról. Azt feszegettük, hogy egyáltalán létezik-e? Őszinte-e? Érdekektől mentes-e? Kedves ismerősöm felhozott pár eseményt a közeli múltból, hogy igazát bizonyítsa. Az ő igaza abból állt, hogy az érdekek mozgatják a barátságokat. Az ővéinek egy részét is. Akkor nem tudtam erre kellően reagálni, mert nem voltam valami filozófikus hangulatban és csak meghallgattam, hogy miről mit gondol és ennyiben maradtunk. Ennek ellenére a fejemben maradtak az általa mondottak.

 

De még mielőtt belecsapnánk a lecsóba lássuk, hogy nekem mit jelent a barátság. Maga a barátság egy nagyon szép ideál és én is inkább az idealistához állok közelebb, mint a realistához. A realizmus nekem sok élvezetet nem tartogat és nem is értem, hogy hogyan lehet úgy élni. Véleményem szerint a barátság az olyan, mint egy szerződés, amely kölcsönösen előnyös kapcsolatot határoz meg. A barátság esetében nincsen szerződés és a keret, a tartalom folyamatosan változik. A tapasztalatom azt mutatja, hogy maga a keret és a tartalom mindig annyiban változik, amely még mindkét fél számára 80%-ban elfogadható. Azért 80%, mert Pareto – elv és így könnyebb értelmezni a világot. Az a maradék 20% az, amely a fejlődést hordozza magában.

 

Mi lehet érték egy barátságban? Véleményem szerint az érzelmi energia, a kölcsönös szívességek, a kedvesség, a tudás, az értékrendek, közös érdeklődés, az információ, az önzetlenség, a kedvesség, a kölcsönös előnyök, a szeretet, stb. sajátos elegye képezheti a magját a barátságnak. (biztos, hogy sok dolgot kihagytam) A fentiek egyedül nem képeznek barátságnak hívható kapcsolatot két ember között. Inkább az az érdekkapcsolat kategória. Úgy gondolom, hogy ha a fentiekkel kapcsolatban két ember érzése, értékrendje megegyezik, akkor ott lehet valami. A közös dolgok folyamatos áramlása, az egymás folyamatos megerősítése az, ami kapcsot képez két ember között. Szerintem. A maradék 20% az, ami a barátságban lévő emberekből többet csinál, mint amik ők magukban. Most, hogy írom jut eszembe, hogy a szerelemről, férfi – nő kapcsolatról is így gondolkodom. Tegyük hozzá, hogy a barátság nekem nagyon közeli a párkapcsolathoz. Egyértelmű, hogy nincsen benne szex még akkor sem, ha férfi – nő barátságról van szó.

 

Barátság kialakulása. Ahogy átgondolom az eddigi barátságaimat, akkor arra jutok, hogy vannak események, amelyek egybeforrasztanak embereket. (Az is egy érdekes kérdéskör, hogy melyek azok az események, amelyek összehoznak embereket.) Én úgy gondolom, hogy ha én adok egy olyan érzést a másiknak a magam 20%-ból, hogy „Számíthatsz rám.” és erre kapom azt, hogy „Te is számíthatsz rám.”, akkor ott kezd kialakulni az a közös alap, amelyre lehet építkezni. (Véleményem szerint a válaszban nem feltétlenül a saját 20%-ból kell adni, hanem lehet olyan értékkel válaszolni, amely mindkét félnek kölcsönös és megmutatni, hogy a másik 20%-ban mi van és azt felajánlani.) Az, hogy milyen irányba és milyen építőkockákon halad tovább ez a barátság, mind a benne szereplő személyek közös egyetértésének, elfogadásának (pl. értékrendek) eredménye. Egészen addig nem megy tovább, amíg nem kerül elő az a kocka, amin lehet tovább menni. Ezek abból a 80%-ból kerülnek ki, amelyek közösek. És ez így megy az idők végezetéig... :) Persze vannak olyan esetek, amelyek próbára teszik magát a kapcsolatot. Ezek azok a pontok, amelyekről a két fél tökéletes ellentétben gondolkodik vagy az egyik olyan helyzetbe kerül, ami a másik számára valami különlegességet, szélsőséget hordoz magában. Úgy gondolom, hogy az ilyen helyzetetek kiemelten egyedi megoldásokért kiáltanak, míg az általános esetek nem. Azt szeretném hozzátenni, hogy az én nézetem szerint még akkor sincsen két egyforma megoldás ha tökéletesen ugyanaz a helyzet áll fenn. Meg kellett tanulnom, hogy nagyon kevesen gondolkodnak így, mint én.

 

Node, térjünk vissza a mi beszélgetésünkre. Azok az esetek, amelyeket ismerősöm felhozott, hogy bizonyítsa igazát nekem nem a kiegyenlítetlen szituációk közé tartoznak. Sőt, az említett két emberrel kapcsolatban egyetlen egy olyan esetet sem tudok felhozni, amely kiegyenlítetlen lenne. Ők adtak és én adtam, vagy én adtam és ők adtak. Az említett eseteket úgy értékelem, hogy azok azok a pillanatok voltak, amikor megtaláltuk azokat a pontokat, amelyekre lehet építkezni. Én adtam a „Számíthatsz rám.” érzést és ezért cserébe kaptam ugyanezt. Az egyikük kérte a segítségemet, mert az én 20%-ban van olyan, ami az övében nincsen és cserébe olyat kaptam, ami nekem érték. Illetve mindkét fél oldaláról megállapításra került, hogy meglepő, hogy milyen jó élmény mindkettőnk számára ez a hirtelen egymásra találtság. Azóta is kölcsönösen építkezünk és úgy látom, hogy élvezzük... :)

 

A másik oldala a barátságnak, hogy én hogyan gondolkodom arról, ami velem történik? Az egyes cselekedetekben mit keresek? Őszinteséget vagy megjátszást? Önzetlenséget vagy érdekeket? Ez meg azon múlik, hogy milyen lelkiállapotban van az adott személy. Mondjuk ez a „meddig vagyok hajlandó elhinni az ő részéről, hogy önzetlen, kedves, stb.?” kérdés az, amely ad egy rugalmasságot a baráti kapcsolatoknak. Igaz, ez a rugalmasság véleményem szerint nagyon csekély és nagyon gyorsan át tud váltani az érdekkapcsolatba.

 

A beszélgetés óta eltelt két nap és arra jutottam, hogy nem értem, hogy a kedves ismerősöm miért gondolkodik így. Valószínűleg projektál valamit, de ez az ő baja. Ennek ellenére hálás vagyok neki, mert elgondolkodtam a barátságon és lehet, hogy egyszerű a modell, amit felállítottam, de nekem segít eligazodni, hogy hol és hogyan tud kialakulni egy barátság és hol vannak a határai.