Már megint ez a barátság dolog... II. rész

Az előző bejegyzésemben okoskodtam a barátságról, de egy dolgot nem tárgyaltam meg. Az érdekek és a barátság kapcsolatát. Nem mondom, hogy azóta okosabb lettem, mert nem lenne igaz. Csak tapasztaltabb vagyok pár nappal.

Szóval érdek. Számomra az, hogy vannak érdekeim és akarom, hogy ezek érvényesüljenek egy természetes dolog mivel ember vagyok és van egóm. Az egó az, ami tudatosítja bennem, hogy ki vagyok, mi vagyok. Az az, ami megkülönböztet másoktól. Az az, ami motivál arra, hogy érvényesüljek. Nem vagyok pszichológus és nem ismerem a tudományok álláspontjait arról, hogy mi a szösz az egó. Az, amit leírok azok a saját gondolataim és tapasztalataim. Szerintem az egó az érdekek központja.

A barátság és az érdek hogyan jön össze? Szerintem jól, ha be tudjuk tartani az arányokat. Ha nem az érdekeint vezérelik a kapcsolat fenntartását, hanem a feltétlen vagy minimális feltétellel rendelkező öröm. A barátomnak természetesen segítek, ha megkér rá és valami az érdekeit szolgálja. Megteszem még akkor is, ha valamilyen szinten a saját érdekeim még sérülnek is egy picikét. Sőt, szerintem még fokozza is a baráti kapcsolatot az az őszinteség, amivel segítséget kérünk a másiktól, hogy az érdekeink érvényesüljenek. Véleményem szerint ezzel semmi probléma sincsen.

Összefoglalva, nekem az a meglátásom, hogy az érdekek nélküli lét egy nagyon szép ideál és valahol az állatvilágban még létezhet is. Emberek között biztosan nem, mert az egó nem engedi. Ha vannak érdekeim attól még lehetnek barátaim. Ha az érdekek és a baráti kapcsolat minősége, belső dinamikája engedi, akkor nagyon szépen megférnek egymás mellett. Napoleon Hill Gondolkodj és gazdagodj könyvében olvastam azt, hogy keresd meg azokat az embereket, akik kellenek a sikeredhez és tarts őket egy csapatban. Ezen emberek összteljesítménye biztosítja, hogy megkapd, amit szeretnél és ezért cserébe adod azt, amit ők akarnak. Szerintem ez egy nagyon korrekt dolog.