lifestyle

 A történet valahol ott kezdődik, hogy akadt időm programozni. Már sokkal korábban eldöntöttem, hogy az ötletem GWT -vel fogom megvalósítani. Ha már GWT és java, akkor nézzük meg a Maven -t is, hogy mi. Ennek a beállításával elment egy hétvége, de megy most már pöpecül. Elkészültek az első felületek.

Tegnap beleszaladtam egy érdekes szituációba. Beszéltem az egyik kollegámmal arról, hogy mi a jövőm és mi hogyan alakul velem kapcsolatban. Azért "támadtam" le őt ezzel a problémával, mert a nagyfőnök őt említette, hogy meg fogja kérdezni velem kapcsolatban. Szóval, megtaláltam. A beszélgetésünk alatt felmerült az, hogy nekem az elmúlt másfél évben két konfliktusom volt a kollegáimmal. Az egyiknek az lett a vége hosszú számomra  szenvedésekkel teli hónapok után, hogy kértem hogy az adott személlyel többet ne dolgozzak együtt. Én megtettem mindent és nem ment. Ennyi.

 Ma este belefutottam a pofafüzeten ebbe a cikkbe és egyrészt röhögtem, másodsorban meg elgondolkodtam. Eddig valahogy cikinek éreztem, hogy néha-néha - egyre ritkábban - betolom a képem társkereső oldalakra és szétnézek, hogy ki van kivel. De nincsen ebben semmi ciki sem. Sodródsz az árral és majd lesz valami... Persze, tudjuk nálam a "majd lesz valami" kurvára nem él, mert cél nélkül nem csinálok semmit sem.

 Pár hete, esetleg egy hónapja azon dolgozom - külső segítséggel, hogy kialakítsak egy olyan környezetet magam köré, amely hosszú távon biztosítja számomra azt, hogy haladjak a céljaim felé. Az előző mondatban a "környezet" szó magyarázatra szorul, mert ebben az esetben magában foglal nagyon sok dolgot. Tartalmazza az én gondolataimat, hozzáállásomat, és tartalmazza a barátaimat és az anyagi lehetőségeimet, illetve azt, hogy ezt az egészet hogyan tudom fejleszteni, többé tenni.

 Elvileg holnap megyek haza, ha csak valamilyen hó probléma nem húzza keresztül a számításaimat.

 Kissé késve, de annak a hétvégének a rövid leírása itt jön.

Valahogy úgy fejeztem be az előző bejegyzésemet, hogy "...megyünk sörni". Mentünk. eléggé mentünk és próbáltunk menni a végén. De kikötöttünk a Barracuda bárban, ami a Bank Station -nél van. Első ránézésre egy puccos helynek tűnik, de az is lehet, hogy az én magyar valósághoz szokott pici lelkem mondta ezt. Szóval, bementünk és a sör egyáltalán nem volt drágább, mint bárhol. Viszont rengeteg ember és mind 20-30 közötti. Csinosak, elegánsak és lazák. Ehhez nem volt nehéz azonosulni.

 Linuxos világban létezik az a mondás, hogy "It's not a bug, it's a feature!". Ma ez volt a válasza kedves kollegámnak arra, hogy eltévedtünk és mondtam, hogy ezzel semmi gond. Itt kezdtem el fejelszteni magamban a gondolatot, hogy igen, lehet hibázni, de maga a hibázás a természetes tanulási módok egyike, mert kizárod, hogy mi a jó. Sőt, fokoztam...

 Az egész történet jó egy héttel ezelőtt kezdődött. Akkor voltunk immáron sokadjára Villányban a Szende Pincészetnél pihengetni. Ettünk finom csülköt és ittunk szintén finom borokat. Az alapvető vonzalom ebben a pincében a könnyű roséjuk. Itatja magát. Szeretjük.

Ezen a hétvégén valami miatt nagyon fáradt voltam és miután vacsora után mentem is aludni. Másnap reggel vettem nővéreméknek Cabernet Sauvignont, amit a mostani hétvégén meg is kezdtünk. Péntek este, beszélgetés és kellemes zsibbadás...

Lassan vége az egyetemnek és ébredezik bennem ismét az olvashatnék. Volt már ilyen időszak az életemben és akkor évekig faltam a könyveket. Akkor olvastam ki a teljes Alapítványt, még azt is, amit nem Asimov írt. Arra gondoltam, hogy ha már olvasok, akkor le is írhatom a véleményemet. Ez Könyvek menüpont alatt van. A hozzászólásokat és a véleményeket szintén várom a kommentekben.

Érzem a bizsergést!

Az agyam egy szeglete már lassan két hete azon pörög, hogy hogyan is kell Gentoot telepíteni. Egy másik részem pedig pörgeti fel az emlékeket és keresi az időt, hogy mikor és hogyan. És erre kapok egy ilyen hírt. Ismét van ck kernel. Beszarás! :)